A nagy találkozás

A vásár harmadik napja vala, amidőn egy ismerősnek tűnő hölgy jelent meg sátrunknál. Magyarázni kezdtem, mi fán is terem a kínált portékám, ám ekkor színt vallott: jómaga is nemezel. Kérdeztem a nevét, de hárított, mondván nem Magyarországon él, nem ismerhetem a munkáit. Este volt már, előrehajolt, hogy az egyik táskámat közelről megnézze és ekkor az izzó fényénél  bevillant a felismerés: az Etsy-n láttam.

Van annak már egy éve is. Akkortájt döntöttem el, hogy nemezes leszek, nem kis mértékben az ő Etsy-üzletének köszönhetően. Tőle hallottam először, hogy indiai szári-selyemre is lehet nemezelni. Ezt neki is elmondtam, és ekkor egy jóleső párbeszédbe kezdtünk: én a botladozásaimat, a terveimet, ő a tapasztalatait és tanácsait sorolta. A hölgy jelenleg Londonban él, hátrányos helyzetű ázsiai nőket segít és tanít, ugyanis szociális munkás.

Szokás szidni a globalizációt, magát az internetet is. Ám a fenti történet számomra nagyon szívet melengető. Illusztrációként egy kép ( persze nappali fényben ) a vásárról:

Életem első vásárára készülök

Életem első vásárára készülök...... Izgulok nagyon. Manapság úgy dukál, hogy mutatnunk kell kifelé, milyen magabiztosak és hozzáértők vagyunk. Ez az egyetlen út az érvényesülésre....Vagy mégsem? Mégis: mióta gáz, ha láthatóvá válik, hogy mi is emberek, ezáltal esendőek vagyunk? Remélem, nem az. Én izgulok, belül remegek, mindemellett ágaskodik bennem valami alkotói öntudat, ami azt súgja: jó lesz ez! Tetszeni fog NEKIK!

Minden táskát, sapkát, sálat hitem szerint a legjobb tudásom szerint készítettem, mégis: míg nincs vevői visszajelzés, addig egy befejezetlen mondat, torzó minden alkotásom. Hát adjátok hozzá a hiányzó szót, ecsetvonást TI, kedves VÁSÁRLÓK!
Várlak Benneteket a Bortéren szeptember 14-18. között, én ott leszek!

A türkiz táska születésének körülményei

Tipikus "gombhoz a kabátot" történet az övé. Etsy-n vettem egy kék mintás selymet, de hónapokig nem jött az ihlet. Túl kék volt, túl átlátszó, túúl kék.... és akkor egymás mellé került véletlenül a türkiz merinó és a kék mintás selyem. A 15 éves (!) ikeás dekorbambusz meg épp kéznél volt fülnek. Hát így történt.

És elindul a történet.....

Életem első gömbtárcája. Egy félig fölfújt lufira raktam fel a gyapjút, csíkonként. Ráhúztam egy harisnyát, szappanos vízzel megnedvesítettem és gyúrtam, gyömöszkéltem, és gyúrtam...egyre lötyögősebb lett a gyapjú. Minden hitem elhagyott afelől, hogy ebből bármi kisülhet. Hát ez lett belőle (Na jó, a végén kicsit kozmetikáztam :) tűnemezeléssel)

És újra itt......