A nagy találkozás

A vásár harmadik napja vala, amidőn egy ismerősnek tűnő hölgy jelent meg sátrunknál. Magyarázni kezdtem, mi fán is terem a kínált portékám, ám ekkor színt vallott: jómaga is nemezel. Kérdeztem a nevét, de hárított, mondván nem Magyarországon él, nem ismerhetem a munkáit. Este volt már, előrehajolt, hogy az egyik táskámat közelről megnézze és ekkor az izzó fényénél  bevillant a felismerés: az Etsy-n láttam.

Van annak már egy éve is. Akkortájt döntöttem el, hogy nemezes leszek, nem kis mértékben az ő Etsy-üzletének köszönhetően. Tőle hallottam először, hogy indiai szári-selyemre is lehet nemezelni. Ezt neki is elmondtam, és ekkor egy jóleső párbeszédbe kezdtünk: én a botladozásaimat, a terveimet, ő a tapasztalatait és tanácsait sorolta. A hölgy jelenleg Londonban él, hátrányos helyzetű ázsiai nőket segít és tanít, ugyanis szociális munkás.

Szokás szidni a globalizációt, magát az internetet is. Ám a fenti történet számomra nagyon szívet melengető. Illusztrációként egy kép ( persze nappali fényben ) a vásárról: